Vége a nyárnak. Elndult az új tanév. Vége a házi gyermekorvosok nyugodt, igazolásmentes időszakának. Indul ismét az "igazolásgyógyászat", jelentősen nehezítve az igazi gyerekorvosi munkánkat.
Szeptembertől újra rákényszerülnek a szülők, hogy az egyszerűbb, magától gyógyuló betegségek kapcsán is megjelenjenek a nagyhatalmú gyógyító előtt. Ekkor, még egy újabb, rendelőben összeszedett fertőzés veszélyével is szembenézve várják az ítéletet. Vajon mikor mehet szeretett gyermekük iskolába, óvodába. A beteg mondja a panaszokat, tüneteket, az orvos vizsgál. Naná, hogy alaposan vizsgálom, hiszen ezért fordult hozzám. Közben értékes percek múlnak el, gyakran egy súlyosabb beteg vizsgálati idejét rövidítve. Aztán érzem, hogy Ők nyáron nem jöttek volna ilyen tünetekkel, de most muszáj. A Pecsétes Papír miatt.
Pár éve még minden táboroztatott gyereknek hasonló szituációban igazolást adtunk. A táborok kapcsán már belátták: nem a gyerekorvos feladata eldönteni, hogy a gyerek mehet-e táborba. Belátták, hogy ez a szülők felelőssége. Talán egyszer a tanévben gyártott igazolások feleslegességét is belátják... Valami fényecske már pislákol az alagút végén, egyre erősebb ősszefogás van alakulóban. A célunk az, hogy minél több iskola emelje fel a szülők által igazolható napok számát, hiszen ez a döntés iskolai hatáskörbe tartozik. Persze ezt a tényt sok helyen még a tanárok, igazgatók sem tudják, enélkűl az infó nélkül meg a legtöbb helyen marad minden a régiben, néha a tanárok javasolják a szülőknek, hogy akár családi utazást, akár más eseményt, aminek semmi köze az egészséghez, velünk gyerekorvosokkal igazoltassák le. És ilyenkor a rendelés forgalma nagyjából a triplájára nő. Ne mondja nekem erre senki, hogy ez így normális. És bevallom, akit ismerek, tudom, hogy gondos család gyermekéról van szó, annak szívesen adok igazolást egy telefonbeszélgetés után is. Valószínűleg mindkét fél jobban jár, de ez leginkább az igazán betegnek lehet hasznos, akire ezáltal több idő jut.
Mindenkinek jó tanévet, hosszú, napfényes őszt kívánok, találkozzunk ritkán a rendelőben!