Érdekes szó ez az orvosság. Először a gyógyszer ugrik be róla, de a kettő talán mégsem ugyanaz. Létezik gyógyszergyár, gyógyszertár, gyógyszeripar. De, orvossággyár, -tár, -ipar biztosan nem. A gyógyszer általában egy kemikália. Az orvosság megoldás a bajra. Persze, a gyógyszer is sokszor lehet orvosság. De nálunk, gyerekorvosoknál a legtöbbször nincs szükség gyógyszerre. Az orvosságot kell megkeresni. A házi gyerekorvos egyik fő feladata, hogy a rendelésén megjelenő több tucat gyerek közül kiszúrja, hogy ki az a kettő, három, akinek komolyabb betegsége van, esetleg ki szorul gyógyszeres kezelésre. A másik fő feladat, hogy a többi gyerkőc szüleivel elfogadtassuk a sokszor nehezen elfogadhatót, miszerint a gyermeknek szerencsére nincs nagyobb baja, és nincs is szüksége komolyabb gyógyszerre.
Ugyanis a szülők zöme várja a gyógyszert. A gyógyszert, amivel tehet a gyermekéért valamit. A klasszikus folyamat a következő: megjelenik egy tünet - anya, apa, nagymama gyomra összeugrik: mit tegyünk? Hát persze, megyünk a dokihoz, uzsgyi! Aztán kapunk valami csodaszert, amivel el tudjuk hozni a már tárgyiasult orvosi felelősséget. Innentől látszólag egyszerű a történet, napi 1x,2x, 3x beadjuk a gyereknek és meggyógyul. És, ha nem kapunk gyógyszert? Várhatunk ölbe tett kézzel? Hát igen. Nem könnyű. Legalábbis, amíg rá nem döbbentünk, hogy ez a nátha "csak" orrszívás, orrcseppezés mellett, magától is meggyógyul, hogy ez a csúnya hasmenés az esetek többségében elmúlik szépen. Ilyenkor az az orvosság, hogy az amúgy joggal aggódó anyát, apát próbáljuk megnyugtatni. Orvosság támpontot adni ahhoz, hogy felismerjük, hogy ez a szimpla kórság tényleg veszélyes bajjá fajult. No, meg orvosság lehet az is, és napi 80-100 beteg esetén piszok nehéz, ha megértjük az orvosként túlzottnak tűnő szülői aggodalmat. Vagy ez már emberség? Az orvos is ember. Emberség? Orvosság? Ugye, hogy érdekes szó...